14.fejezet
A titok
Tegnap nem írtam semmit, mert nem történt semmi érdekes, de a mai nap...... Először is tegnap törivel kezdtünk, mostmár teljesen bebizonyosodtam róla, hogy ezen az órán nem lehet írni. Először is, mikor meglátja, hogy kinyitod a füzeted leüvölt, hogy dőljünk hátra és fogadjuk be az anyagot amit ledarál. Ha mégis arra vetemedsz, hogy megkockáztatod a saját és osztálytársaid hallását, akkor Tibi szavaival élve 'Mire a füzet fölé emelem a ceruzám ő elmond három mondatot, és még el sem kezdtem írni!!!' Éljen az ókor és Mihály tanár úr. :@ Utána irodalom. Szegény Oli már a fejét veri a padba. :D Egyébként nem történt semmi izgalmas. A matek, a 2 tesi és a francia gyorsan elröppent. Otthon is csak tanultam meg aludtam. És persze ettem! Ezt ki ne felejtsem. Ma viszont....Reggel felkeltem és volt egy érdekes érzésem a mai nappal kapcsolatban. Kémián Norbi felelt és megúszta egy 4-essel súgás nélkül! Bár az előző anyag nem is volt egy hű de nagy dolog. Ezután elkezdtük az atom felépítését. Matek még mindig kombinatorika, de ahogy elnéztem nem csak nekem nem tetszik ez a témakör. Oké sose volt egy közkedvelt tantárgy, de most. Mindenki a pokol legmélyebb bugyraiba szeretné száműzni a tankönyvet meg a példatárat. Angol. *sóhajtás*. Most úgymond "listeningeztünk" én meg csak bámultam ki a fejemből. Mi a fene ez!!! Mikor véget ért az első óra elővettem a kajámat és enni kezdtem. Nyam-nyam, hogy én hogy szeretem a sajtos pogácsát Mama pékségéből. Ekkor valaki megbökte a hátam.
- Hali Rockhercegnő! Na hogy ment a listening? - kérdezte ő és mivel nekem éppen teli volt mindkét pofazacskóm átnyújtottam neki a könyvem.
- Te jó ég! - sóhajtotta, mikor meglátta a tiszta piros feladatot. Én lenyeltem a falatot és hátrafordultam hozzá.
- Mit akarsz 3-at eltaláltam.
- Először is ez egy "True or False"-os feladat volt. Másodszor, a 25-ből?! Még 'tipsmix'-szel is eltalálok ennyit!
- Jól van na! Sosem volt erősségem a listening.
- De más se.
- Ez van, ezt kell szeretni. - mondtam és durcásan visszafordultam.
- Jaj, ugyan már Rockhercegnő! Ilyen miatt meg ne sértődj!
- Nem sértődtem meg. - morogtam.
- Ja azt hallom!
- Mi az?! Összeveszett a szerelmes pár? - kérdezte Oli.
- Ahh.- nyögtem egyet
- Úgy tűnik. - mondta Vegetto és éreztem a hangján hogy mosolyog.
- Ahhoz képest, hogy csak pár napja, hete járunk suliba, elég jól elvagytok egymással. - jegyezte meg Tibi, csatlakozva a beszélgetéshez.
- Ugye-ugye?! Én is így látom!
- Komolyan skacok! Még barátok sem vagyunk, nem hogy szerelmes pár! - szóltam közbe, végülis rólam volt szó. Vagyis rólam is.
- Csak tudnám miért nem vagyunk haverok. - folyt bele a beszélgetésbe Vegetto is.
- Innával nem vagytok barátok? - csodálkozott Tibi.
- Nem. - felelte helyettem Vegetto.
- Pedig tökre olyan.
- Aha! - helyeselt Oli.
- Pedig nem vagyunk még a közelébe sem. - mondtam
- Dehogy is nem! Csak te nem látod.
- Inkább ti. - javította ki Tibi Olit.
- Oké skacok ejtsük a témát. - mondta ki a végszót Vegetto és ekkor megszólalt a csengő is. Még végig szenvedtem egy angol órát, majd átmentünk az ének terembe. Ami a 3. emeleten volt. Hú-hú. Csak tudnám miért ilyen nagy a suli. Mi kb. mindig ugyanazt a termet használjuk, kivéve fizikán, kémián, tesin és rajzon. Meg infón. Na jó így összeszedve elég sok óránk máshol van. De ez nem lényeg. Fölcaplattunk a 3. emeletre. Az ének órán énekeltünk. Suprise!! ( Asszem így írják, nem tudom nem vagyok valami jó angolos és ha Vegettón múlik nem is leszek az). Népdalt énekeltünk. Ének után Evi odajött és elhívott, hogy nézzük meg a suli könyvtárát. Mikor odaértünk beregisztráltunk és leültünk az egyik puffra, a könyvtár egyik eldugott részébe.
- Na mesélj! - kezdett bele.
- Miről?
- Mondjuk arról, hogy mi volt az két angol között.- kíváncsiskodott.
- Semmi-semmi. - legyintettem. - Csak egy kicsit összekaptunk Vegettóval.
- Már megint?
- Ja. De miről akartál beszélni?
- Honnan veszed hogy beszélni akartam veled valamiről? - mondta és közben a haját csavargatta.
- Nem tudom, csak úgy érzem.
- Oké. - sóhajtott - Figyelj, nagyon el szerettem volna mondani ezt valakinek. De az a helyzet, hogy félek hogy mit szólnának hozzá az emberek. Ez az egyik legnagyobb titkom. - mondta és felnézett a szemembe. Kiolvastam benne, hogy komoly a dolog. Neki ez tényleg sokat jelent.
- Nekem elmondhatod, nem fogom elárulni. Megbízhatsz bennem. - mondtam - De persze azt is megértem, ha mégsem akarod elmondani nekem. Nem kényszerít senki semmire.
- Te ugye a rockosabb zenéket szereted? -jött a meglepő kérdés.
- Igen. - válaszoltam és kíváncsian vártam, hogy elmondja mi a titka.
- Az a helyzet, hogy.....
