9.fejezet

9.fejezet

Párválasztás

   A reggelem a szokásosan telt. Kaja, tusolás, fogmosás, fésülködés, öltözés (egy kék póló, amin egy flitterekkel kirakott Eiffel-torony csillogott és egy fehér vászon térdnadrág), kapu zárás, indulás. Út közben találkoztam Evelinnel, akivel egymás nyakába ugrottunk és bementünk a 'Mama Pékség'-be. Sokan voltak ezért nem akartam ezzel zavarni Éva mamát, úgyhogy csak megvettem a két darab diós kiflit, amit már régóta megakartam kóstolni és indultunk is tovább. Evi be akart menni a könyvesboltba megvenni valami könyvet, amit Szent Johanna Giminek neveznek, de a könyvesbolt zárva volt. Szegény egészen a suliig szipogott még akkor is mikor beértünk az aulába és köszöntünk a fiúknak.

   - Hali Inna, Evelin!

   - Helló Dina, Napfény.- köszöntött Oliér és mikor meglátta Evit odasietett hozzá.

   - Na, ne csináld már! Így nem illik rád a becenév, amit kitaláltam. - sértődött meg.

   - Nyugi, a becenév biztonságban van. Ez csak átmeneti, valószínűleg, ha délután megveszi a könyvét, akkor újra a régi lesz. - mondtam Olivérnek, de úgy mindenkinek. Bár ők egy kukkot sem hallottak meg, abból amit magyaráztam. A két kocka szokás szerint veszekedett, Tibi épp a Facebookon lógott a telefonja segítségével, Ádám pedig madarakat lövöldözött ki csúzliból (????) szintén a telefonjával.

   - Ahann, akkor megnyugodtam. A Borús, olyan lehangoló becenév. - mondta és Evi meg én elmosolyodtunk. - Tényleg Napfény, ha már így kivirultál elmondod a kedvenc számodat?

   - Okika! A Big Time Rushtól a 24/sevent, légysziiiii!

   - Okhéjj felírtam. - mondta Tibi fintorogva.

   - Rockhercegnő te mit óhajtasz-e csodálatos napon? - mondta erősen a szemembe nézve Vegetto.

   - Jujjj, tudod volt egy száma amit tegnap hallgattam és annyira szupcsi volt. Justin Biebertől a Boyfriendet. - mondtam és mindenki rám nézett döbbent arccal.

   - Mi a fr... - kezdett bele Robi, de elnevettem magam.

   - Istenem látni kellet volna az arcotokat.

   - Ha-ha-ha nagyon vicces Inna.- mondta Tibi mosolyogva.

   - Komolyra fordítva a szót a Simple Plan-től a Welcome to my Life-ot.

   - Na ez már jobban hangzik. - nyugodtak meg a többiek.

   - Na nézzenek oda a Rockhercegnő Simple Plan rajongó?! 

   - Ja. Csak azt ne mond, hogy te is? - néztem Vegettóra.

   - Talált, süllyedt.

   - Áhh, ilyen nincs.

   - Ja én is ezt gondolom. Amúgy ez egy pop punk banda.

   - Én is tudom.

   - Mikor jelent meg az első stúdiólemezük? - kérdezte hirtelen.

   - Mi?

   - Csak válaszolj.

   - 2002.

   - Mikor alakultak?

   - 1999.

   - Mi volt annak az albumnak a címe, amit 2011-ben adtak ki?

   - Get your heart on!

   - Mi az énekes neve?

   - Pierre Bouvier.

  - Azta, te tényleg rajongó vagy!

  - Persze, én nem vagyok az a csaj aki csak azt mondja, hogy "Jaj én ismerem őket" közbe meg tökre nem. Én az vagyok, hogy amit ismer arra azt mondja, hogy ismer, amit nem azt meg nem.

  - Ritka egy faj. - mondj Tibi.

  - Ahann, de ugye tudjátok, hogy ebből semmit sem értettünk? - mondta Olivér.

  -  Igen Oli, tudjuk. - mondtam.

  - Hé! Te Olinak neveztél?

  - Ő... igen. - pirultam el.

  - Jaj, de cuki vagy! - kiáltotta és átölelt.

  - Oké, elég lesz az ölelkezésből gyerünk menjetek órára 9.b - mondta Renáta igazgatóhelyettes.

Mi szófogadó gyerekek módjára elindultunk, csakhogy olyan hangosan mentünk végig a folyosón, mint egy elefántcsorda. A fizika és a dupla irodalom laza volt, ha a szokásos körmöléstől és az irodalom felelésemtől eltekintünk. Hála anyunak, aki régebben megtanította, hogy a lecke és a tanulás az első 5-öst kaptak a fiúk pedig hálásak voltak, azért mert 12 (!!!!) percig húztam a felelést. Kaptam pár hátbaveregetést és ,, így tovább"-ot. Ezután jött a rémálmom. A rajzóra. Jó nem voltam azért annyira rossz belőle, de azért jó se. Stabil hármas, a jobb napokon még egy-egy négyes is becsúszott. Az egyik tantárgy, amiből teljesen béna vagyok. Szerencsétlenségemre heti három rajzóránk van. Ebből egy elmélet kettő rajzolás. Így már talán jobban állok. A tanárnőnk hosszú, vékony, csontos nő, Kalapos Mária. A jaha rövid, kicsit bodri, és vörös. Fülében a szaloncukros (??) fülbevalók himbálóztak minden lépésére. Gyenge idegrendszere lehet mert mi már az első rajzórán kiakasztottuk. Pedig nem csináltunk semmit. Csak a szokásos "a legutolsó sorból előrekiáltok a legelöl ülőnek valami értelmetlent" ment. Az utolsó padból ezt Tibi vállalta be és Robinak kiáltotta azt, hogy banán. Igazából nem értettem ennek mi értelme van, de mikor hátrafordultam Vegetto azt sugallta a szemeivel, hogy "nevess". Így belekezdtem az értelmetlen hahotázásba, a drága tanárnőnk pedig már könnyezett. Mikor vége volt az órának, ahol teljesen mellékesen egy tavat kellet rajzolni. Nem, komolyan ez volt a feladat. Tó. Ebből nagyon sokat szűrtem le, úgyhogy csak festettem egy nagy kékséget, köré, pedig valami zöldes-barna maszatot, ami nád akar lenni.
   - Amúgy ez mi volt? - kérdeztem miközben egy Ke$ha szám dübörgött a hangszórókból.

  - A legújabb technikánk a tanárok kiborítására. - mondta...... Bence.
  - Te erről honnan tudsz? - kérdeztem kidülledt szemekkel.
  - Ő találta ki. -  mondta Tibi.
  - MII???
  -  Nagyon gyorsan tanul a gyerek. De amúgy tényleg beválik. - veregette hátba Bencét, akinek a füle is piros volt.
  - Ez teljesen értelmetlen volt és ha megkérdezhetem miért is kell ezt csinálni. A tanórák tanulásra vannak nem pedig hülyülésre. - mondta teljesen higadt hangnemben "komoly" Evelein.
   - Ne mááár Napfény! - emelte kezét az égnek Oli. - Mióta vagy te ilyen depis?
   - Nem depis csak személyiséget váltott. Nemrég tette le a könyvét. 3 perc múlva már visítozni fog. - És tényleg úgy volt. Visítozva ugrált, hogy ez milyen ,,szupika volt már".
  - Úúúúr Isten! Ez te honnan tudtad? - fordultak felém a fiúk.
  - Ő a legjobb barátnőm. - mosolyogtam rá.
  - Tényleg?? - kérdezte meghatódottan.
  - Igen.
  - Jujj, te is nekem! - ugrott a nyakamba. Ezután becsengettek és elkezdődött a második tajz. Én festettem  több hattyú féleséget a tóra fehér temperával és készen is volt a mesterművem. És 3-ast kaptam. Igen tipikus. De nagyon örültem neki. Megnéztem az órarendemet és angol óra következett. Villámcsapásként ért a felismerés és ha nem akarom kihúzni a tanárnál a gyufát akkor azonnal cselekednem kellet. Eszeveszettül rohantam végig a folyosón, ki az udvarra és Ádám nyakába ugrottam (!!!!).
  - Húúúú! Mikor lettünk ilyen jóba Rockhercegnő? - kérdezte mosolyogva. Jó talán egy kicsit eltúloztam, de csak úgy jött.
  - Ti mióta jártok? - kérdezte Oli.
  - Semióta.-  válaszoltam szikrázó szemekkel felé nézve.
  - Na jó mond mit akarsz.
  - Segítséget.
  - Miben?
  - Angol.
  - Korep? - kérdezte mintha nem tudta volna.
  - Igen. Na segítesz? Nem szeretném kihúzni a tanárnál a gyufát.
  - Stréber. - ejtette ki két "köhögés" között egy 11.-es fiú.
  - Oké, oké segítek. - közben leintette a háta mögött lévő stréberező fiút.

  -    Na, akkor mikor és hol?

  -     Nálam holnap 4-kor.

  -     Várj, nem lenne jobb inkább egy könyvtárban?

  -     Miért, talán félsz tőlem?

  -    Nem, csak izé. Nem tudom. Ki nem állhatlak. – mondtam őszintén.

  -   Tehát ki nem állhatsz?

  -   Igen.

  -  Akkor tegnap a vízi csatánk mi volt?

  -  Az csak egy pillanatnyi, na jó pár percnyi elgyengülés volt. Valamint ”csata”, ahogy te is mondtad.

  -   Tehát még mindig gyűlölsz?

  -    Honnan veszed, hogy gyűlöllek.

  -    Hát, nem is tudom épp az előbb mondtad  meg mindenkivel tök kedves vagy, beceneveket adsz nekik – célzott Olira – odaadod a házidat és súgsz felelésnél.

  -    Hé, még nem is felelt senki csak én.

  -    De később fognak. Akkor te segíteni fogsz nekik, igaz? – fürkészett a kék szemeivel, amiket 

megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. Lassan napszemcsit kell hordanom. Úgy elkerülhető a 

szemkontaktus.

  -  Igen. – vallottam be.

  -  Na látod! Engem lehordasz, elküldesz a fenébe valamint kerülöd a szemkontaktust. – a fenébe, lebuktam!   -  Ez két dolgot jelenthet. 1. Utálsz, ami valószínű. 2. Belém zúgtál, ami még valószínűbb. Tehát?

  -   Hogy lehetsz ilyen bunkó és nagyképű! – háborodtam fel. Még hogy szerelem. Ha-ha-ha. Röhög a 

vakbelem. – Nehogy azt hidd, hogy minden lány csakis a te kegyeidet keresi. Hidd el van, akiket teljesen

hidegen hagysz. Sőt, olyanok is vannak, akiknek ettől a stílustól a hideg futkos a hátukon.  Szerencséd, 

hogy én az első csoport tagjait erősítem. – fejeztem be és felnéztem a szemeibe. Nesze neked gyomrom. 

Jöhetnek a pillangók. És… jöttek is.

  -   Szóval utálsz? – nézett rám bociszemekkel. Na, pont ezért nem nézek a szemeibe. Erőt vettem magamon.

 Nem hagyhattam, hogy győzzön.

 -    Pontosan. – mondtam egy kicsit halkabban, mint az előbb, mert az egész udvar ránk fókuszált.

 -   Oké! Ezt vártam tőled.

 -    Mi? Miért? – kérdeztem, de ő csak a kezével megpaskolta a fejem.

 -     Hééé! – kiáltottam rá.

 -     Akkor nálam holnap 4-kor. Várlak.

 -    Oké. – nyugodtam bele. – Hol is laksz?

 -    Óóó, tudod a Kántor u. 48. szám alatt. Egy hatalmas ház, hatalmas kerttel. Eléggé kilóg. Megtalálod. – 

tájékoztatott és épp visszafordult volna, mikor rám nézett. – Ugye tudod hol van ez az utca?

-   Háát, nem éppen. – majd mikor ismét belenéztem a szemeibe, kijavítottam magam.

-    Na, jó fogalmam sincs. Igazából nyáron költöztünk ide a szüleimmel, szóval nem nagyon ismerem 

Budapestet. Ráadásul, az a város ahol éltem sokkal kisebb volt. Alig volt nagyobb egy falunál.

-   Oké. És mikor költöztetek ide? – húzott egy kicsit távolabb a fiúktól. És azon kaptam magam, hogy Vegettóval sétálgatunk az udvaron.

-    Június végén.

-   És azóta kimozdultál már egyáltalán? – kérdezte. Istenem, hogy trafálhat bele mindenbe?!

-   Persze, ki. Megnéztem a turista látványosságokat. – vallottam be őszintén.

-    És még? Mozi?

-   Nem.

-   Pláza?

-   Nem

-  Oké, gondolhattam volna. Te nem ilyen lány vagy. - ilyen könnyen kiismert volna?

-  Cukrászda?

-    Igen. – feleltem boldogan. Azonban aggasztott, hogy ilyen könnyen kiismert. Hátha csak jól tippelt.

-   Könyvesbolt?

-    Igen. – nem, csakis véletlen.

-   Könyvtár?

-   Igen. – a könyvesbolt után csakis ezt kérdezheti.

-  Újságos, ahol egy nagycsomó magazint megvettél csakis a kedvenc zenekaraid miatt?

-   Igen. De tudod milyen ritkán látok Paramore, Sum 41 és Simple Plan cikket meg posztert? – és be kellet 

látnom, hogy tényleg ismer valamennyire.

-   Igen, hidd el tudom, bár nem vagyok valami tinimagazin rajongó, de a poszterekért azért néha-néha én is 

megveszek egy újságot.

-   Tényleg! Te is Simple Plan rajongó vagy!

-    Igen.

-   Milyen zenét szeretsz még?

-    Ott van a Green Day, ami nagyon kúl.

-    Aha, tehát ”kúl”? – kérdeztem a hangját utánozva.

-    Igen, kúl. – mondta mosolyogva. – Egyébként szerintem neked is tetszene, majd hallgasd meg őket.

-   Oké. Más?

-    Talán még a Jet.

-     Jet?? – erről még nem hallottam

-    Igen, majd hallgasd meg őket is.

-   Oké.

-   Tudod olyan furcsa. Lánnyal még nem beszélgettem ilyen zenékről. Vagyis igen, csakhát ő nem nézett ki 

ilyen…..

-   Ilyen?

-   Lányosan.

-  Miért, hogy nézett ki?

-   Hát egy biztos. Semmi pénzért se vett volna fel ilyen flitteres pólót. – nyomta meg a flitteres szót.

-   Hé! Mi a baj a pólómmal?

-   Semmi, tényleg. Tök cuki.

-   Jaj, ne már! Imádom Párizst és a kék a kedvenc színem.

-   Tehát, nálad ez a póló abszolút benne van a top 10-be.

-   És azzal mi a baj?

-   Semmi-semmi. Na akkor hol laksz?

-    A Kósa János utca 36 szám alatt. Itt mész egyenesen az úton és kb. 15-20 perc után oda is érsz.

-    Oké, akkor 4-re megyek érted.

-    Oké. Várlak.

-    Szia!

-    Még találkozunk. – mondtam.

-    Tudom, de az illemed. – gondoltam, hogy abból a beszélgetésünkből még valami rossz fog kisülni.

-     Komolyan? – kérdeztem valami idióta hangnemben.

-     Komolyan.  Szia!

-     Szia! – köszöntem és besiettem a terembe. Mikor beléptem Kamilla már várt engem.

-    Szóval, már egy menő pasit is összeszedtél magadnak. Mit tervezel?

-    Neked is helló. Ha Ádámra gondoltál ő nem a pasim és nem tervezek semmit.

-   Dehogyisnem. Tudom mit csinálsz a fiúkkal.

-    Igen, ezt barátkozásnak hívják.

-   Nem, én átlátok rajtad. Ez az állítólagos barátkozást a felsőbb körökbe való bekerülésért csinálod. – 

már visszaszóltam volna mikor megjelentek a fiúk, Vegetto vezetésével.

-    Mi a baj Dina? – kérdezte Olivér.

-    Semmi.

-   Dehogyisnem. Elmondom mi a baj. Az hogy mindannyian tiszta hülyék vagytok. Nem veszitek észre mit 

csinál ez a szajha? – lépett a terembe időközben Dia.

-   Me’ mégis mit csinál? – kérdezte Robi.

-    Felhasznál titeket azért, hogy menő legyen.

-    Ne hasonlítsátok magatokhoz. Dina igenis jó fej és a barátom. – mondta Olivér.

-    Inna a barátunk. – javította ki Tibi és a többiek mind bólogattak.  Ez nagyon jól esett.

-    És persze a mi barátunk is. -  lépett be Evi, Bence, Klau és Andi.

-    Ezt nem hiszem el! Mindenki bedől ennek. Vegetto mond, hogy te átlátsz rajta. – nézett Kamilla az említett személyre.

-   Bocs, de nem hiszem hogy kihasználna minket. Ha tényleg a menőség lenne a célja, akkor nem utálna, hanem nyalna nekem. Nem?

  -   Kérlek, dehogy utál. Ez csak egy technikája, hogy belezúgj, ami amúgy teljesen gáz és tuti nem válik be.

  -   Ezt honnan tudod? Mi van, ha nálam pont ez a stílus jön be? – kérdezte és rám nézett.

  -     ….- ennyi, egyszerűen Kamilla nem tudott megszólalni. Bejött a tanár és elkezdődött az óra. Nem volt 

olyan vészes, de az biztos hogy Vegettónak alaposan belém kell ”vernie” az anyagot. Óra végén engem és 

őt odahívott az asztalához.

  -  Akkor megbeszéltétek a korrepetálást?

  -   Igen, holnap kezdjük. – mondtam és örültem, hogy eszembe jutott szünetbe ez a dolog

  -  Értem, de jobb lenne mondjuk heti 2-3 alkalom. – erre bennem megfagyott a vér. - Ugye nem lenne gond?

  - Nem semmi gond. - mondta.
  - Rendben. - viharzott ki az ajtón.
  - Ugye ez csak vicc. Nem töltök veled hetente 2-3 délutánt. - fújtam rá.
  - Hallottad mit mondtam Kamillának óra előtt? - érdeklődött én pedig észbe kaptam.
  - Jaj, Ádám csak vicc volt, tudod hogy mennyire szeretlek. - játszottam.
  - Ezt egy igennek vettem. Figyelj, nekem nem jönnek be az ilyen " hatalmas love van" csajok.
  - Huh. Kössz, hányingerem lett magamtól.
  - Oké, nekem is a hideg futkosott a hátamon. - mondta és megpaskolta a fejem.
  - Ezt miért csinálod?
  - Haverok lehetünk, nem? - hagyta figyelmen kívül a kérdésemet.
  - Lehetünk, de nem egyik pillanatról a másikra. Fel kell építenünk. Nem foglak az egyik pillanatban Vegettonak a másik pillanatban, pedig már valami beceneven szólítani.
  - Oké, hidd el nem nagy veszteség ez számomra. Nem tudom Oli hogy örülhet ennek ennyire. - nyomta meg az Olit.
  - Biztos jól esik neki. Nekem is jólesik az, ha a becenevemen szólítanak.
  - Tehát szólítsalak én is Innának?
  - Nem nálad a Rockhercegnő is becenévnek számít.
  - Oh, akkor ok. Szia!
  - Szia!  - köszöntem és bementem a tánctermünkbe, ahol már Judit tanárnő várt ránk. Elkezdődött a bemelegítés egy Kelly Clarkson számmal. Mikor bemelegítettünk a tanárnőnk megszólalt.
  - Várnátok egy pillanatot, mindjárt jövök. - a teremben zúgolódás kezdődött. Mindannyian tudtuk, hogy most jött el az a pillanat, amikor kiválasztják neked azt a párt, akivel 4 éven keresztül együtt leszel. Beléptek az énekesek a terembe. A fiúk tipikus selyemfiúk voltak, akiket ki nem állhatok, a lányok pedig a nagyképű "hű de menő vagyok" fajta. ÁÁÁÁ! Na mindegy.
  - A párotokat ti választjátok és mi eldöntjük illetek-e egymáshoz tehetség és személyiség alapján. - mondta az énektanárunk. A lányok azonnal rohantak Vegettóhoz és Olivérhez, én pedig csak ott álltam némán Andival, Klauval és Tibivel. Vegetto, mikor átvágott a lánytömegen odajött hozzánk.
  - Hát ti? Nem választotok.
  - Várunk. - mondta Andi.
  - Nekem jó lesz a maradékból is valaki. - mondtam.
  - Értem. Tanárnő! - kiabált.
  - Igen?
  - Megtaláltam a párom. - mutatott rám.
  - Rendben, nagyon jó választás. Felírtam.
  - Héé, és engem meg sem kérdezel? - keltem ki magamból.
  - Úgyis csak a maradékból választottál volna. Nekem pedig nem kell több lányt elutasítanom, így nekik is jut valami jó pár.
  - Oké, de ugye tudod, hogy nem lesz olyan könnyű velem együtt dolgozni.
  - Tudom, de majd megoldjuk valahogy.
Miután mindenkinek sikerült párt választania az énektanár tájékoztatott minket hogy sok időt együtt kell töltenünk a partnerünkkel, meg kell őket ismernünk, hogy jó összhangban legyünk. Ezek mellet minden hét végén kapunk majd egy feladatot amit közösen kell megoldani. Remek.  Mikor kijöttem a teremből megvártam Evit meg Bencét és indultunk a könyvesboltba, ahol Virág megvette a Szent Johanna Gimi első részét, Bence egy francia-magyar szótárat és pedig a Tökéletes Kémia nevű könyvet. Hazaérkezve anyu már várt és részletes beszámolót kért a napomról. Mikor befejeztem, hangosan elemezni kezdte a helyzetet.
  - Tehát az a fiú, aki korrepetál angolból, az lett a partnered.
  - Igen.
  - És ez az akit múltkor lebunkóztál.
  - Igen és ő az aki annyira aggódott mikor nekimentem annak a hústoronynak. - mondtam mielőtt még ezt is megkérdezné.
  - És helyes? - kérdezte a "jaj a lányom szerelemes" hangon.
  - Öööö..... - gondolkodtam egy kicsit mit is mondjak. - Ha tinilány szemmel nézzük akkor igen helyes, de nekem pont ezek a pasik nem jönnek be.
  - És személyiségben?
  - Hááát. Amint már mondtam ő az a tipikus selyemfiú és tinibálvány, de zeneterén hasonló az ízlésünk.
  - Oké, jut eszembe. A barátaid nem szeretnének valamikor átjönni. Szívesen megismerném őket.
  - Szerintem Evit hétvégén áthívom egy olyan ottalvósbuliba. Lehet?
  - Persze. És a többiek.
  - Hát, ha Bencét áthívnám az egy kicsit furcsa lenn, mert fiú. De egy délutáni bezsélgetésere szívesen eljönne szeritnem. Andit és Klaut még nem ismerem annyira, de jövőhéten velük is találkozhatsz.
Felmentem a szobámba benyomtam a laptopom közben, pedig elpakoltam holnapra. Facen beszéltem Evivel és azt mondta töltsem le a Skypet majd ott beszélgetünk webkamerán keresztül. Én ezt megtettem és telepítettem mikor Vegetto rám írt.
  Ádám: Hali Rockhercegnő!
  Én: Szia!
  Ádám: Várj mindjárt linkelem a videóklippeket, amiket mutatni akartam
  Én: Jó. :)
  Ádám: Húúú egy szmájli!! XD Na most meglepődtem.
  Én: Most miért?
  Ádám: Nem is tudom. Olyannak képzeltelek aki teljesen hülye az ilyen számítógépes dolgokhoz és azt se tudja mi az a smiley.
  Én: Na kössz, nem vagyok olyan elmaradott.
  Ádám: Oké, csak ne legyél emiatt rám dühös. 
  Én: Jó, most az egyszer megbocsájtok :D
  Ádám: XD 
            http://www.youtube.com/watch?v=Ee_uujKuJMI   <----- ez az egyik kedvenc Green Day számom
            http://www.youtube.com/watch?v=tuK6n2Lkza0    <------ ez pedig az egyik leghíresebb jet szám, ami amúgy nekem is bejövős.
  Én: Kössz, meg is hallgatom őket. :)
  Ádám: Oké, akkor léptem is.
  Én: O.o, máris mész?
  Ádám: Ahan, miért?
  Én: Semmi csak olyannak tűntél, aki egész nap a Facbookon lóg.
  Ádám: Thx. Ez jól esett. Amúgy meg gitározni, énekelni, dalt írni meg Xbox-ozni szoktam.
  Én: Te szoktál dalt írni?
  Ádám: Ahan, de most már tényleg megyek.
  Én: Oké. Asszem én is megyek tanulni.
  Ádám: Stréeeeeeeeeeeeeer!!! xP
  Én: Kössz, olyan kedves vagy néha. De akkor szia!
  Ádám: Szia! 
Én is leléptem és egy kicsit a Vegettóval való beszélgetés felvidított és a zenék is segítettek egy kicsit, de eléggé bánt, hogy se Kati, se Juli nem ad jelet magáról. :'(
Megyek és üdvözlöm aput, úgy hallottam hazaért.