13.fejezet

13.fejezet

A második hét kezdete.

  Ahogy arra számítottam nem volt éppen egy könnyű nap a mai. Kezdtük ugyebár a 0. órai infóval. Oké-oké imádom az infót, de ezek az ECDL feladatok nem lesznek a szívem csücskei az is biztos. Persze azt is vegyük bele, hogy éjszaka nem sokat bírtam aludni hála a hétvégi sorozatmaratonunknak.Aztán a fizika óra se volt semmi. Kezdem megutálni, de tényleg. A tanár úgymond csinált egy kis ismétlést, "ezt ti már úgyis tanultátok úgyhogy mehetünk is tovább" címszóval. Hát hogy a fenébe ne, csakis. A kémia elment azt legalább értettem. Mondjuk azon nem sok minden nehézség van, hogy a kémia szó honnan ered. A töri jó volt. Mindig is szerettem az őskort meg az ókort, ezért szerintem ezzel nem lesznek bajaim, leszámítva azt hogy megpróbálom megérteni azt, amit a tanár mód, mert valami eszeveszett módon hadar. Matek. Na jó köztudott tény, hogy én imádom a matekot, de ez! Kombinatorika, komoly. Nem is 9.-es anyag! A tesi elment, a szokásos hülyeség ment.
  - Hé, ott megy a frizbi. - kiabálta Oli.
  - Oké, elkapom! - Vette elsőként az üzenetet Vegettó.
  - Jujj, én akarom elkapni! - váltott személyiséget Virág.
  - Milyen frizbi, hol? - néztem föl a padról ahol ültem és hála a reflexemnek sikeresen elhajoltam a bója elől.
  - Ijj, Dina jól vagy? -  kémlelt a fekete szemeivel.
  - Még megvan. - tapogattam a fejem mosolyogva. - Miért vitte le a fejem majdnem egy bója?
  - Hé-hé! Az a frizbi! - háborodott fel.
  - A bója?
  - Ühümm. - bólogatott.
  - Abból hogy lett frizbi?
  - Hát lehet dobni, meg elkapni is. Meg repül.
  - Hát hogyne. - mondtam és ezt próbáltam feldolgozni.
  - Ti vadbarmok, mit képzeltek! Mi lett volna ha eltalálja az én fejemet? - sipákolt Kamilla.
  - De nem találta el. - mondta Oli.
  - De eltalálhatott volna.
  - A közelébe se voltál!
  - De lehettem volna!
  - Istenem! Reménytelen nőszemély vagy!
  - Mondod te!
  - Nem, mindenki ezt mondja!
  - Hát én még sose hallottam! - libbentette meg a haját.
  - Mert süket vagy szívem. - folyt bele a vitába Vegettó.
  - Na ide figyelj! 1. nem vagyok a szíved 2. ki kérdezte a véleményed.
  - Gyerekek csönd legyen! - szólt a tanár úr. - Mi a vita tárgya?
  - Semmi-semmi tanár úr. Ne tessék aggódni, még a végén felmegy a vérnyomása - "nyugtatta" Tibi.
Ezután jött a rajz, ahol elméleteztünk hál' Istennek. Óra után a szekrényemnél éppen nyugodtam pakolgattam mikor valaki rám hozta a szívbajt, ugyanis a jég hideg kezével valaki megcirógatta a nyakam. Mikor hátrafordultam és szembenéztem az illetővel már nem is furcsálltam, annyira a dolgot.
  - Hát persze. - emeltem az égre -  jelen esetbe a plafonra - majd pedig rá a tekintetem.
  - Mi ez a hideg tekintet Rockhercegnő? - mosolygott pimaszul Vegettó.
  - Nem is tudom, mi lehet oka? - mondtam enyhe, de tényleg csak egy icipici szarkazmussal a hangomban.
  - Rég nem beszéltünk.
  - Tényleg! Akkor ezért voltam ma ilyen nyugodt.
  - Mi ez a szarkazmus áradat?
  - Mi ez a nagy érdeklődés?
  - Feltehetek egy kérdést? - váltott témát. - Miért mondasz mindent ilyen nyakatekerten?
  - Inkább te beszélsz túl primitív módon.
  - Nem, csak normális tini módjára.
  - Nekem ez az aktív szókincsem.
  - Komolyan mondon rosszab vagy mint egy tanár!
  - Mi az? Csak nem idegesít?
  - Hát, ha már így megkérdezed. Jó lenne, ha abba hagynád mielőtt még a plafonon kötök ki Drágám.
  - Ez van, ez kell szeretni Szívem. - becsaptam a szekrényajtót és mielőtt még mondhatott volna bármit is elmentem.
  - Hogy lehet valaki ilyen idegesítő - gondolkoztam magamban mikor Evi a nyakamba ugrott.
  - Szia! - kuncogott - Min gondolkoztál?
  - Semmin. - sóhajtottam.
  - Ugyan már láttam, hogy nagyon el voltál merülve a gondolataidban.
  - Csak azon hogy hogyan lehetnek egyes emberek ilyen idegesítőek.
  - Kik?
  - Hagyjuk inkább. Hogy telt az éjszakád? - váltottam témát.
  - Borzalmasan. Azon csodálkozom, hogy nincsenek hatalmas karikák a szemeim alatt.
  - Szintén zenész. - nevettem.
Mikor hazaértem első dolgom az volt, hogy csinálok magamnak egy kis "made in China" leves. Majd felmentem az emeletre kidobáltam a cuccaimat a táskámból, leültem a gép elé és kerestem valami jó kis zenét. Kb. 10 perce keresgéltem úgy hogy a jó hosszú tésztát szürcsölgettem,aminek hála néha egy-egy csöpp leveslé ráspriccelődött a monitorra. Mikor megleltem a számot, felnéztem Face-re Mivel nem láttam túl sok értelmét ezért kikapcsoltam a gépem és elhelyezkedve az íróasztalomnál tanuláshoz kezdtem. Este 8-ig tanultam. Persze ezt úgy hogy közben beszéltem anyuval, apuval és vacsiztam, mert az az egyik legfontosabb étkezés, holtversenyben a reggelivel és az ebéddel. Most pedig "go" aludni.