15.fejezet

15.fejezet

A veszekedés

  - Az a helyzet, hogy 1D fan vagyok. - nyögte ki, én pedig csak nagyokat pislogtam rá.

  - Jaj! Ne nézz így rám. - pirult el és lehajtotta a fejét. Nagyon szomorúnak tűnt.

  - Ne, ne sírj! Nem azért nézek így rád, mert elítélnélek csak nem tudom mi az az 1D. - ekkor ő nézett fel rám és dülledt ki a szeme.

  - Hát a One Direction. Tudod? - rázta meg a vállam.

  - Nem, nem tudom. Az mi? - kérdeztem. Ő leállt a rázogatással és belekezdett a magyarázatba.

  - Nem mi, hanem ki. Pontosabban kik. A One Direction röviden 1D egy brit fiúbanda akik az X-factorban jelentek meg és 3. helyezést értek el. Egyszerűen imádom őket. Helyesek és olyan jó hangjuk van. Csak nagyon sokan utálják őket. - fejezte be.

  - Értem. - mosolyogtam - Én azon a véleményen vagyok, hogy senkit sem kell elítélni, amiatt hogy milyen zenét hallgat. Ízlések és pofonok. Valakinek ez tetszik, valakinek az. Teljesen mindegy mit hallgatsz, ha neked az tetszik nyugodtan kiabáld ki a világba, vállald fel. Nagyon fontos szerepet játszik az életedben. A zene által fejlődik, alakul a személyiséged. Nagyon nagy befolyással van az életedre. Vagyis én ezt így látom. - mondtam és megpaskoltam a fejét. - Olyan butus vagy. Hogy hihetted hogy egy ilyen miatt nem leszek a barátod.

  - Tudod meglepődnél, ha tudnád mennyi olyan ember van, aki emiatt már rég kidobott volna. Úgy örülök, hogy ilyen jó barátnőm van. - ölelt meg.

  - Te is nagyon jó barátnő vagy. - öleltem vissza. - Figyelj, hogy egálban legyünk én is elmondok egy titkot. - toltam el magamtól. 

  - Jujj, de jó! Hallgatlak.

  - Naplót vezetek. 

  - Ez olyan szupcsi. Képzeld a Szent Johanna Gimiben is a lány naplót vezet és igazából a könyv amaga napló. És....- csak mondta és mondta. Én pedig csak hallgattam ahogyan mesél. Beszélgettünk mindenről. A Tökéletes Kémiáról, a suliról, szidtuk a tanárokat és a tantárgyakat, kibeszéltük az osztálytársakat és mielőtt észrevettem volna már szólt is a csengő. Kimentünk a könyvtárból, elbúcsúztunk és menten táncórára. Átöltöztem és már vártam a tanárnőt. Közben beszélgettem Andival és Klauval. Csak a szokásos milyen volt a napod, a suli stb.. Időközben csatlakozott hozzánk Tibi, aki lefárasztott minket a "A fiú hangyák a hangyabolyban (boy), a lány hangyák a hangyagirl-ben laknak!" és ehhez hasonló favicceivel és poénjaival. Szerencsére a tanárnő megmentett minket, de szolgált számunkra egy hírrel.
  - Sziasztok! - köszönt a tanárnő. - Ma az énekesek is csatlakozni fognak az óránkhoz, úgyhogy keressétek meg a párotokat és kezdjetek el gyakorolni. Mindjárt indítom a zenét.
Mindenki ujjongott, én meg inkább durciztam magamban. Reménykedtem, hogy Vegetto nem óhajt az idegeimre menni, mert a mai napra így is sok volt belőle. Ahogy felém sétált lekezelt Tibivel, közben lányok sóhajai követték útját és mikor mellém ért, ÉN kaptam pár villámló pillantást tőlük. Elég ijedt fejet vághattam mert Vegetto rákérdezett:
  - Miattam vágsz ilyen fejet? - kérdezte és közben folyamatosan a mutatóujjával bökdöste az arcom jobb felét, ami megsokszorosította a szúrós tekinteteket irányomba.
  - Nem csak.... - kezdtem bele, majd lefogtam a csuklóját. - Nem hagynád abba!!! - sziszegtem neki. - Így is elég féltékeny lány van a terembe, aki a világ másik végére kíván engem, nem kell még ezzel  - utánoztam a mozdulatit - is fokoznod.
  - Majd megszokod. - felelte halál nyugodtsággal, miközben  tanárnő bekapcsolta a zenét.

  - Mi az, hogy "majd megszokom". Egyáltalán miért féltékenykednek? - kérdetem majd a tárnőre néztem.
  - Kezdjük a bemelegítést fejkörzéssel. - kezdte el az órát.
  - Nekünk is kell? -kérdezte egy pasi a hátam mögül.
  - Mindenkinek kötelező, legyen az énekes vagy táncos. - válaszolt, amire egy morgást hallatott a mögöttem lévő - valószínűleg énekes - srác.
  - Azért mert helyes vagyok, gyakorlatilag bálványoznak, plusszba még okos is vagyok és most pont egy csajjal beszélek. -  válaszolt a pár másodperccel ezelőtt feltett kérdésre. Fényezte magát, miközben már átváltottunk a a törzsfordításra.
  - A szerényet ki ne felejtsd. - fintorodtam el és átváltottam 'kaszálásra' - De akkor sem kéne így nézniük rám, hiszen csak beszélgetünk.
  - De így néznek rád. Szerintem a szemükben jelen pillanatban te vagy az első számú ellenségük. - mosolygott.
  - Ne mosolyogj ez egyáltalán nem vicces.
  - Vállkörzés!! - harsogta túl a tanárnő a zenét. Egyáltalán mióta megy ez a másik szám??
  - Jajj, ne mérgelődj már Rockhercegnő, nem fognak megenni vacsorára! - nevetett - Egyébként is gondoljanak, amit akarnak. Mi tudjuk mi az gazság és ez a lényeg.
  - Na ezt meg honnan idézted "Ó Bölcs Salamon!" - kacagtam fel.
  - Nem tom. Szerintem Olivér valamelyik sorozatból ragadhatott rám.
  - Igen az megeshet. Amúgy hány sorozatit nézhetett már meg?
  - Szerintem 20-30 körül. De ez csak tipp.
  - Uhh. - ennyit bírtam kinyögni. Félelmetes ez az Oli. Időközben pedig észre se vettem, hogy véget ért a bemelegítés.
  - Figyeljetek rám!! - teremtett csendet  a tanárnő. - Ma az énekesek megtanulnak táncolni. - jelentette be a hírt, amit egy csomó nyögés, fújás és "miért?" követett.
  - Azért, mert meg kell tanulni tisztelni a párotokat és a munkájukat, tehetségüket is. A táncosok is fognak majd énekelni, így egálban lesztek. Ezen kívül egy előadónak/sztárnak mindenre felkészültnek kell lenni. - fogalmazta meg a választ a kérdésre és igaza volt. Szerintem ezt mindenki belátta, mert ezután hangtalanul követték a tanárnő utasításait. Időközben megjött az énektanár is és együtt fegyelmezték a diákokat.  Ekkor beugrott valami.
  - Úristen! - suttogtam
  - Mi az Rockhercegnő?
  - Nekem is énekelnem kell? - néztem fel Vegettóra ijedten.
  - Ja. Miért?
  - Hát..... finoman fogalmazva is kappan hangom van.
  - Ha ez megnyugtat én se vagyok egy világklasszis táncos.
  - Ugyan már. Te mindenben jó vagy.
  - Hú-hú, egy dicséret tőled. Azt hittem, hogy éveket kell majd azért dolgoznom, hogy megdicsérj. - mondta nagyképűen.
  - Bunkó - mondtam. Egyszerűen nem értettem ezt a srácot. Egyszer tök jó volt vele, elhülyültünk, dumáltunk. Aztán meg egy csapásra egy bukó, nagyképű idegesítő kis mitugrász lesz. - Akkor nem is kapsz mostanság tőlem semmilyen dicséretet.
Ezután nem is szóltunk egymáshoz, de jó is ez így. Tánc után hazamentem  Tanultam. Ettem. Most meg lefekszem aludni. De valamiért olyan rosszkedvem van. Mindegy majd holnapra elmúlik.