1. fejezet

1.fejezet

Egy új élet kezdete

    Egy új nap, egy új város. Tegnap még a saját szobámba keltem fel az ébresztőóra csörgésére, ma pedig egy idegen helyen ébredtem, egy dobozokkal teli szobában. Furcsa, hogy a nyugalmas kisvárost Mindszentet, elhagytuk és egy olyan nyüzsgő helyre költöztünk, mint Budapest. A madárcsicsergést felváltotta az autók zaja, a péksütemények illata helyett - ami a szomszédban lévő péktől jött  - most csak a benzingőz szagát érzem. Igaz anyuék kertes házat vettek, hogy ne idegenkedjek annyira az új helytől. Emellett vettek nekem egy naplót is, mert ide nyugodtan kiönthetem a szívem. Anyukám már régebben is mondta nekem, hogy egy lánynak az egyik legféltettebb kincse a naplója. Sose szántam rá magam egy ilyenre, mivel nem éreztem szükségesnek, de most, hogy teljesen más környezetbe kerültem, úgy döntöttem, mégis megfogadom anyukám tanácsát és elkezdek naplót írni. Azért költöztünk el, mert anyukám kapott egy sokkal jobb állás ajánlatot, ahol szinte ugyanazért a munkáért dupla annyi fizetést kap. Bár ezt nem is csodálom, hiszen egy kisvárosi tévériporter nem keres annyit, mintha itt a nagyvárosban dolgozna. Ezután apukám is keresett munkahelyet, ami közel annyit fizet, mint az előző. Ő egy szerelőműhelyben kapott állást, ahol mindenféle járműveket javítanak. Mikor ezt meghallottam, azonnal utána néztem az iskoláknak, hogy miből lehet választani. Sok lehetőség volt, így a volt iskolám segítségét kértem. Ők a keresési kört lecsökkentették csupán 10 (!) iskolára. Most, hogy a költözködés befejeződött, időt szakítottunk a szüleimmel arra, hogy átnézzük őket az interneten. Az 5. iskolát kezdtük el nézni, mikor megláttam egy nagyon fontos tényt.

   - Anyu, én ezt az iskolát választom.- mondtam, határozottsággal a hangomban. Azt tudni kell, hogy nem vagyok valami magabiztos így a szüleim döbbenten néztek rám.

  - Edina, kislányom - kezdte anyu, a hangjában még mindig némi döbbenetet fedeztem fel - hiszen még 5 iskola hátra van és még ezt se néztük meg csak a főoldalt.

  - Igen anyu, tudom, de nézd meg jobban. Ha végigértél tudni fogod, hogy miért akarom ezt az iskolát választani.

Ezután anyukám és apukám csak olvastak és olvastak, amikor szinte egy emberként fordultak felém és a szemükből láttam, ők is meglátták azt, amit én.

  - Művészeti iskola.-mondta apu.

  - Pontosan. 

  - Kicsim...- kezdte anyu a hosszú monológját, amit valószínű vagy fél óra hosszáig is tartott volna, ha nem vágok a szavába.

  - Kérlek, tudjátok milyen fontos számomra a tánc és a zene. Nem tudnám elképzelni nélkülük az életemet. És az iskola nagyon erős, ráadásul  magas szinten oktatnak idegennyelvet is. Számotokra mindig is fontos volt az angol nyelv. Ebben az iskolában, úgy érzem jól fogom érezni magam. - Ezt mind elhadartam és mivel bedobtam az aduászt, a híres " jól fogom érezni magam " mondatot, biztos voltam benne, hogy anyuék meg fognak enyhülni. Mivel a régebben az osztályból kiközösítettek így tudtam a szüleimnek az a legfontosabb, hogy bárhova kerülök ott jól érezzem magam.

  - Jó rendben, mehetsz. - mondta mostmár megenyhült arccal - Holnap az lesz az első dolgom, hogy ellátogatok az iskolába, te pedig megpróbálod otthonosabbá tenni a szobádat.

  - Rendben!- mondtam gondolkodás nélkül. 

Ezután feljöttem a szobámba és elkezdtem a kipakolást. Persze apukám segített. Felhozta az íróasztalom a lépcsőn - mivel a házunk emeletes volt - és az összes olyan dolgot, amit én nem bírtam. Foteleket, éjjeliszekrényt, tükröt, a könyvekkel és ruhákkal teli bőröndöket és a parafatáblámat. A könyveknek felszerelt két polcot az íróasztalom fölé és a szekrényeket, amiket a költöztetők, hoztak fel darabokban, azokat is összerakta. Ezután ezt megköszöntem és kitessékeltem a szobámból. Elkezdtem berendezkedni. Az éjjeliszekrényre ráraktam az órámat és a szobanövényemet. A könyvespolcok megteltek könyvvel és még szerencse, hogy olyan ruhásszekrényem van, amin van hely külön a könyveknek is. Oda bepakoltam a kevésbé kedvelt köteteket és a ruhákat is. Néhányat vállfára, de a legtöbbet csak összehajtva sorakoztattam be. A parafatáblát felraktam az íróasztalom fölé, a tükrömet, pedig a nagy ablak jobb oldalára raktam, aminek a bal oldalára egy naptár került, valamint a volt osztályom képe. Ezután az ablakra felraktam a csipkés- valamint a sötétítő függönyt, ami narancssárga, így jól szimpatizál a szoba lángvörös színével. Miután ezzel végeztem anyukám szólt, hogy kész a vacsora. Lementem és a kedvenc levesem várt a megterített asztalon, libaleves. Miután bekanalaztam a kicsit sós levest, jött a második, ami almafőzelék volt sült libával. Semmi kétség sincs hozzá, hogy az egyik kedvenc ételem a sült liba. (Persze mivel szeretek enni rengeteg ételt szeretek.) Megköszöntem a vacsorát és jó éjszakát kívántam, utána felmentem a szobámba, ami sokkal barátságosabban nézett ki, mint 12 órával ezelőtt. Elmentem a saját (!!!) fürdőszobámba letusolni és fogat mosni, bekentem a fejem valami pattanás elleni krémmel, amit mindig reklámoznak a tévében, beraktam az éjszakai fogszabályzómat és leültem naplót írni. Most, pedig elmentem aludni. :)

Remélem tetszett az 1. fejezet, bár még sosem írtam ilyet, így nem tudom, hogy hogyan sikerült. Azért köszönöm, hogy elolvastad. 

Ja és az iskola neve, direkt nem derült ki, bár arra már biztos rájöttetek, hogy egy középiskoláról van szó. A főszereplőről is később derülnek ki  dolgok. :)