3.fejezet
A nyári beszámoló
Igen nagyon sajnálom, megint elfelejtettem írni. De a parafatáblámra kitettem egy cetlit azzal a felirattal, hogy "naplót írni, minden nap :)" , szép narancssárga színnel. Azt biztosan észreveszem. A szobámban mostmár teljesen otthon érzem magam, igaz a kocsi zajokat még szoknom kell, de már nem olyan vészes mint 2 hónappal ezelőtt. Igen, én is alig hiszem el, hogy már 2 hónapja volt, hogy ideköltöztünk. A naplómban ez alig pár oldallal ezelőtt szerepelt, így nagyon sok mindenről nem írtam. Az első és legfontosabb a felvételi. Mindent sikeresen túléltem. Akik feleltettek még gratuláltak is a kiváló feleletemért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt mondták az angol tudásom még fejlesztenem kell. Ezután jött az izgulósabb rész, mert a pótfelvételin tízszeres túljelentkezés volt a meglévő 5 helyre. Így otthon a telefon mellet ültünk a szüleimmel várva a csörrenés. Mikor éppen egy szombati napon ebédeltünk, - grízgaluska levest, tört krumplival és oldalassal - megcsörrent a telefon. Anyukám, persze azonnal felpattant az asztaltól még mi apuval árgus szemekkel figyeltük a beszélgetést. Anyu könnyes szemétől és mosolygós arcától engem is elkapott az örömhullám, hiszen ez egy valamit jelenthetett, hogy felvettek. Letette a telefont ujjongva hozzám fordult és mondta, hogy felvettek. Erre elkezdtünk ugrálni, míg apukám mosolyogva nézett minket és tudtam ő is ugyanúgy örül a hírnek, mint mi. Következő hét hétfőn a szüleim bementek az igazgatóhoz. Én nem mehettem, mert ez a "felnőttek dolga" volt. Otthon maradtam és interneteztem, miközben a hangfalamból a Sum 41 számai üvöltöttek. Ha valaki így látna nem is képzelné, hogy én egy visszahúzódó lány vagyok. Felmentem a Facebookra, ahol már 17 (!!) ismerősöm volt. A volt osztálytársaim jelöltek be ismerősnek, gondolom "kell az ismerős" alapon. Újabb 4 darab felkérésem volt és ezzel már teljes volt a létszám. Nézegettem az ismerőseim képeit, közben néhány oldalt lájkoltam, mikor hazaértek anyukámék. Lesiettem a lépcsőn és két-két puszival üdvözöltem őket. Ezutám anyukám megszólalt.
- Beszéltünk az igazgatóval és nagyon sok mindent megtudtunk tőle. - mondta és előhúzta a füzetét a táskájából, amibe jegyzetelt.- Ülj le, mert ez hosszú lesz.
- Rendben.- miközben ezt kimondtam úgy le is ültem apuval együtt.
- Az iskola nagyon szép, tágas és tiszta. Hidd el szeretni fogod. - mondta apu felvezetésképp.
- Pontosan. - mondta anyu mosolyogva, majd belekezdett a mondanivalójába. - Mivel ez egy magániskola ezért egy osztályban 9 tanuló lesz. Ez a te szempontodból, azért is jó, mert Henderson igazgató úr szerint, így sokkal összetartóbb az osztályközösség. Egyébként az igazgató úr anyai ágon angol, apai ágon magyar, így a teljes neve Lukács Henderson. - közölte anyu mellékesen - Ideadta a házi rendet, amit majd át kell nézned. Nekünk ezt röviden elmondta, csakis a legfontosabbakat kiemelve. Az évnyitóra fekete-fehérben kell menni. - mondta, majd vett egy nagy levegőt és arca szomorúra váltott. - Kincsem, ugye tudod hogy mi a legjobbat szeretnénk neked és azt, hogy ebbe az osztályba be tudj illeszkedni. Emlékszel, arra az Olaszországi útra, amire már évek útra gyűjtünk? - kérdezte és én rosszat sejtve bólintottam - Sajnos a csapatépítő kirándulás, pont arra az időpontra esik,amikorra mi lefoglaltuk a szállodát és a nyaralást terveztük. Persze dönthetsz úgy is, hogy itthon maradunk és a kis osztálytársaiddal barátkozol.- fejezte be. Én pedig gondolkodóba estem. Két dolgon gondolkoztam. Az egyik dolog az volt, hogy a szüleim felvették a lazább énjüket és nem beszéltek olyan nyakatekerten, mint szoktak. A másik dolog már sokkal fontosabb volt. Ha önző módon nemet mondok az Olaszországi kirándulásra, akkor 5 évnyi gyűjtögetett pénzünknek a fele elúszik, ha pedig igent akkor az osztállyal nem lesz jó kapcsolatom. Mikor ezt átgondoltam és mérlegeltem a lehetőségeket megszólaltam.
- Hagyjuk azt a csapatépítést, nem olyan fontos dolog, mint az hogy a szüleimmel töltsek el egy csodálatos hetet a gyönyörű Olaszországban. - mondtam mosolyogva. És ekkor megláttam anyu szemében a boldogság könnycseppjeit, tudtam jól döntöttem. Kit érdekelnek a jövőbeli osztálytársaim, ha ilyen szerető családom van.
Így történt, hogy nem mentem a csapatépítésre, amit nem tudom miért nem neveznek egyszerűen gólyatábornak (?), hanem helyette a szüleimmel abba a csodálatos országba. Mostmár biztosan tudom, hogy jól döntöttem. Mielőtt még elutaztunk volna, megkaptam a tankönyveim, amik igen takarosak voltak. Ma, ahogyan hazaértünk a nyaralásból anyuval becsomagoltuk a könyveket és mivel holnap csak 4 osztályfőnöki óra van, nem raktam el semmit a táskámba, csupán egy füzetet és a tolltartómat. Plusz még egy órarendet is.
Holnap ilyenkorra már túlélem az iskola első napját is. Már megvacsoráztam ( összedobtam két szelet melegszendvicset, amit két paradicsommal ettem meg ), letusoltam, fogat mostam, bekentem a fejem azzal a pattanás elleni krémmel, ami úgy tűnik nem használ :(, most berakom a fogszabályzómat és már megyek is aludni.:)
- Beszéltünk az igazgatóval és nagyon sok mindent megtudtunk tőle. - mondta és előhúzta a füzetét a táskájából, amibe jegyzetelt.- Ülj le, mert ez hosszú lesz.
- Rendben.- miközben ezt kimondtam úgy le is ültem apuval együtt.
- Az iskola nagyon szép, tágas és tiszta. Hidd el szeretni fogod. - mondta apu felvezetésképp.
- Pontosan. - mondta anyu mosolyogva, majd belekezdett a mondanivalójába. - Mivel ez egy magániskola ezért egy osztályban 9 tanuló lesz. Ez a te szempontodból, azért is jó, mert Henderson igazgató úr szerint, így sokkal összetartóbb az osztályközösség. Egyébként az igazgató úr anyai ágon angol, apai ágon magyar, így a teljes neve Lukács Henderson. - közölte anyu mellékesen - Ideadta a házi rendet, amit majd át kell nézned. Nekünk ezt röviden elmondta, csakis a legfontosabbakat kiemelve. Az évnyitóra fekete-fehérben kell menni. - mondta, majd vett egy nagy levegőt és arca szomorúra váltott. - Kincsem, ugye tudod hogy mi a legjobbat szeretnénk neked és azt, hogy ebbe az osztályba be tudj illeszkedni. Emlékszel, arra az Olaszországi útra, amire már évek útra gyűjtünk? - kérdezte és én rosszat sejtve bólintottam - Sajnos a csapatépítő kirándulás, pont arra az időpontra esik,amikorra mi lefoglaltuk a szállodát és a nyaralást terveztük. Persze dönthetsz úgy is, hogy itthon maradunk és a kis osztálytársaiddal barátkozol.- fejezte be. Én pedig gondolkodóba estem. Két dolgon gondolkoztam. Az egyik dolog az volt, hogy a szüleim felvették a lazább énjüket és nem beszéltek olyan nyakatekerten, mint szoktak. A másik dolog már sokkal fontosabb volt. Ha önző módon nemet mondok az Olaszországi kirándulásra, akkor 5 évnyi gyűjtögetett pénzünknek a fele elúszik, ha pedig igent akkor az osztállyal nem lesz jó kapcsolatom. Mikor ezt átgondoltam és mérlegeltem a lehetőségeket megszólaltam.
- Hagyjuk azt a csapatépítést, nem olyan fontos dolog, mint az hogy a szüleimmel töltsek el egy csodálatos hetet a gyönyörű Olaszországban. - mondtam mosolyogva. És ekkor megláttam anyu szemében a boldogság könnycseppjeit, tudtam jól döntöttem. Kit érdekelnek a jövőbeli osztálytársaim, ha ilyen szerető családom van.
Így történt, hogy nem mentem a csapatépítésre, amit nem tudom miért nem neveznek egyszerűen gólyatábornak (?), hanem helyette a szüleimmel abba a csodálatos országba. Mostmár biztosan tudom, hogy jól döntöttem. Mielőtt még elutaztunk volna, megkaptam a tankönyveim, amik igen takarosak voltak. Ma, ahogyan hazaértünk a nyaralásból anyuval becsomagoltuk a könyveket és mivel holnap csak 4 osztályfőnöki óra van, nem raktam el semmit a táskámba, csupán egy füzetet és a tolltartómat. Plusz még egy órarendet is.
Holnap ilyenkorra már túlélem az iskola első napját is. Már megvacsoráztam ( összedobtam két szelet melegszendvicset, amit két paradicsommal ettem meg ), letusoltam, fogat mostam, bekentem a fejem azzal a pattanás elleni krémmel, ami úgy tűnik nem használ :(, most berakom a fogszabályzómat és már megyek is aludni.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése