2. fejezet
A múlt emlékei
3 nap telt el azóta, hogy utoljára írtam. Úgytűnik, hogy ebbe a naplóírásba bele kell szokni. Mindegy. A lényeg, hogy a szobám immáron teljesen készen van. A franciaágyamat a 3 darab díszpárna díszíti, a plédem vidám citromsárga színben virít, a falakon különböző poszterekről mosolyognak vissza a kedvenc, színészeim, énekeseim, zenekaraim. Azok a plüssjátékok, amiket megtartottam, számszerint három ( egy nyúl, tigris a Micimackóból, és a szülinapomra kapott medve a 2 legjobb barátnőmtől) egy nekik kihelyezett szekrényen foglaltak helyet, aminek alatta lévő polcán az ékszeresdobozom volt.
Az iskolámban most június 30.-án lesz az pótfelvételi, ami 4 nap múlva esedékes. Amióta anyu hazajött csak erre készültem, mivel hiába művészeti suli, elsősorban a jegyeimet nézik, valamint a szóbeli feleletemet, amit ott fogok letenni..Az igazgató ismertette azt, hogy miből készüljek fel. Igazából nem is olyan vészes. Irodalomból az általam választott költő életét és egyik művét kell bemutatnom, majd az ott kapott szöveget kell felolvasni; nyelvtanból mondatelemzések és szófaj; matematikából számolások és mértanból lesz pár feladat, fogalom; töriből a történelmi korok, Magyarország történelmének fontos eseményei és pár fontosabb évszámot kérdeznek majd; angolból majd tételt kell húznom és arról beszélnem; fizikából szintén tétel; kémiából a periódusos rendszer összes elemének a nevét fel kell sorolnom plusz még pár alapfogalom és egyenlet. A többi tantárgyból a jegyeimet nézik. Lehet, azért ilyen furcsa a felvételi, mert magániskoláról van szó nem tudom, de egy biztos, hogy a fizikával és az angollal meg fogom szenvedni, szinte kitűnő bizonyítvány ide vagy oda. Mivel az egész délután áttanulása után felvidított az egyik legjobb barátnőmtől, Julitól kapott üzenet, amiben az állt, hogy csináljak magamnak Facebookot (?), mert ott ingyen tudnánk beszélni és többet. Fogalmam sem volt róla miről van szó, mivel sosem kedveltem ezeket a közösségi oldalakat. Talán azért is, mert nem lenne rajtuk sok barátom csak a két legjobb barátnőm Juli és Kati. Juli unszolására mégis elindítottam a számítógépemet és beírtam a keresőbe, hogy facebook. Azonnal beadta az oldalt. Kitöltöttem az adataimat és regisztráltam. Ezután ismerkedtem az oldallal. Miután rájöttem, hogyan kell ismerőst bejelölni beírtam a keresőbe, hogy "Szedresi Julianna". A második találat ő volt így bejelöltem ismerősnek.Ezután Durán Katalin jött. Vele is megcsináltam ugyanezt. A laptopom webkamerájával csináltam magamról egy képet, amit feltöltöttem az oldalra és beállítottam profilképemnek. Még szerencse, hogy fogékony vagyok az olyan dolgokra, amik a számítógépre vonatkoznak. Talán emiatt szerettem volna matek-fizika-informatika szakra menni. Mondjuk az is közrejátszhatott, hogy imádom a matematikát. A számtani részt, mert a mértant ki nem állhatom. A fizika semleges, így megtűröm a másik két kedvencem között. :)
Jó tudom most hatalmas strébernek tűnök, emiatt is csúfoltok a másik iskolámban. Sőt a kevés magabiztosság és a stréberség mellé hozzájött a szemüveg és a későbbi időkben a pattanásos bőr. Szerencsémre a fogszabályzóm csupán éjszakai, így az nem húzta lentebb az ígyis a bányászbéka feneke alatt lévő lúzerségi mércét. Igen, senkinek sem könnyű az iskola, de ha a nyomik közé tartozol, akkor maga a rémálom. Anyuék mindenben mellettem álltak és vigasztaltak, valamint ott volt Kati és Juli is, akik valamilyen véletlen folytán megkedveltek. De ez mégsem volt ugyanolyan, mert köpőcsövek és csúfolódások áldozata lettem. Igazából nem is értem miért raktam ki az osztályképet az ablakom mellé. Vagy mégis. Talán, azért hogy tudjam volt osztályom, csak éppen én nem voltam részese annak. Tudom nem volt egy szép életem eddig, de reménykedem abban, hogy ez megváltozik. De a régi osztályomnak mégis köszönhetek valamit, az pedig a zene. A sok megaláztatás után a zenében leltem egyetlen örömömet, az volt az egyetlen, ami megtudott vigasztalni. Miután ezt anyuék észrevették, beírattak egy táncsuliba, ahol heti egyszer egy órán át táncot oktattak nekem. Igazából először elég nyögvenyelős volt az egész, mert nincs egy jó fizikumom és utálom a testnevelést, de miután rájöttem, hogy ez milyen szórakoztató elkezdtem élvezni. Ezután bármi is ért a suliban a tánc foglalkozások közben feloldódtam és boldog voltam. Talán ezért is választottam a Kaktusz Kálmán Művészeti Iskolát. A művészeti oktatások lehetőséget nyújtanak, az ének, a tánc,a rajz és a kerámia rejtelmeinek felfedezésére. Ezek mellet a tantárgyak tanítása is igen magas színvonalon folyik. Ez számomra a tökéletes iskola. Valamint jó pont, hogy itt van a közelben. Gyalog bő 20 perc alatt oda lehet érni. Ezek mellet anyukám szerint, hihetetlenül szép az iskola. Már annyira kíváncsi vagyok rá!
Most már ideje lenne aludnom mert 10 óra múlt és én nem szoktam ilyen sokáig fenn lenni. A többi kamasz is így szokta csinálni, ugye? Vagy nem?
Az iskolámban most június 30.-án lesz az pótfelvételi, ami 4 nap múlva esedékes. Amióta anyu hazajött csak erre készültem, mivel hiába művészeti suli, elsősorban a jegyeimet nézik, valamint a szóbeli feleletemet, amit ott fogok letenni..Az igazgató ismertette azt, hogy miből készüljek fel. Igazából nem is olyan vészes. Irodalomból az általam választott költő életét és egyik művét kell bemutatnom, majd az ott kapott szöveget kell felolvasni; nyelvtanból mondatelemzések és szófaj; matematikából számolások és mértanból lesz pár feladat, fogalom; töriből a történelmi korok, Magyarország történelmének fontos eseményei és pár fontosabb évszámot kérdeznek majd; angolból majd tételt kell húznom és arról beszélnem; fizikából szintén tétel; kémiából a periódusos rendszer összes elemének a nevét fel kell sorolnom plusz még pár alapfogalom és egyenlet. A többi tantárgyból a jegyeimet nézik. Lehet, azért ilyen furcsa a felvételi, mert magániskoláról van szó nem tudom, de egy biztos, hogy a fizikával és az angollal meg fogom szenvedni, szinte kitűnő bizonyítvány ide vagy oda. Mivel az egész délután áttanulása után felvidított az egyik legjobb barátnőmtől, Julitól kapott üzenet, amiben az állt, hogy csináljak magamnak Facebookot (?), mert ott ingyen tudnánk beszélni és többet. Fogalmam sem volt róla miről van szó, mivel sosem kedveltem ezeket a közösségi oldalakat. Talán azért is, mert nem lenne rajtuk sok barátom csak a két legjobb barátnőm Juli és Kati. Juli unszolására mégis elindítottam a számítógépemet és beírtam a keresőbe, hogy facebook. Azonnal beadta az oldalt. Kitöltöttem az adataimat és regisztráltam. Ezután ismerkedtem az oldallal. Miután rájöttem, hogyan kell ismerőst bejelölni beírtam a keresőbe, hogy "Szedresi Julianna". A második találat ő volt így bejelöltem ismerősnek.Ezután Durán Katalin jött. Vele is megcsináltam ugyanezt. A laptopom webkamerájával csináltam magamról egy képet, amit feltöltöttem az oldalra és beállítottam profilképemnek. Még szerencse, hogy fogékony vagyok az olyan dolgokra, amik a számítógépre vonatkoznak. Talán emiatt szerettem volna matek-fizika-informatika szakra menni. Mondjuk az is közrejátszhatott, hogy imádom a matematikát. A számtani részt, mert a mértant ki nem állhatom. A fizika semleges, így megtűröm a másik két kedvencem között. :)
Jó tudom most hatalmas strébernek tűnök, emiatt is csúfoltok a másik iskolámban. Sőt a kevés magabiztosság és a stréberség mellé hozzájött a szemüveg és a későbbi időkben a pattanásos bőr. Szerencsémre a fogszabályzóm csupán éjszakai, így az nem húzta lentebb az ígyis a bányászbéka feneke alatt lévő lúzerségi mércét. Igen, senkinek sem könnyű az iskola, de ha a nyomik közé tartozol, akkor maga a rémálom. Anyuék mindenben mellettem álltak és vigasztaltak, valamint ott volt Kati és Juli is, akik valamilyen véletlen folytán megkedveltek. De ez mégsem volt ugyanolyan, mert köpőcsövek és csúfolódások áldozata lettem. Igazából nem is értem miért raktam ki az osztályképet az ablakom mellé. Vagy mégis. Talán, azért hogy tudjam volt osztályom, csak éppen én nem voltam részese annak. Tudom nem volt egy szép életem eddig, de reménykedem abban, hogy ez megváltozik. De a régi osztályomnak mégis köszönhetek valamit, az pedig a zene. A sok megaláztatás után a zenében leltem egyetlen örömömet, az volt az egyetlen, ami megtudott vigasztalni. Miután ezt anyuék észrevették, beírattak egy táncsuliba, ahol heti egyszer egy órán át táncot oktattak nekem. Igazából először elég nyögvenyelős volt az egész, mert nincs egy jó fizikumom és utálom a testnevelést, de miután rájöttem, hogy ez milyen szórakoztató elkezdtem élvezni. Ezután bármi is ért a suliban a tánc foglalkozások közben feloldódtam és boldog voltam. Talán ezért is választottam a Kaktusz Kálmán Művészeti Iskolát. A művészeti oktatások lehetőséget nyújtanak, az ének, a tánc,a rajz és a kerámia rejtelmeinek felfedezésére. Ezek mellet a tantárgyak tanítása is igen magas színvonalon folyik. Ez számomra a tökéletes iskola. Valamint jó pont, hogy itt van a közelben. Gyalog bő 20 perc alatt oda lehet érni. Ezek mellet anyukám szerint, hihetetlenül szép az iskola. Már annyira kíváncsi vagyok rá!
Most már ideje lenne aludnom mert 10 óra múlt és én nem szoktam ilyen sokáig fenn lenni. A többi kamasz is így szokta csinálni, ugye? Vagy nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése