6.fejezet

6.fejezet

Egy mozgalmas nap vége

 

  - Ezt nem hiszem el! - motyogtam magamban figyelmen kívül hagyva, hogy pont ott áll mellettem.

  - Mit motyogsz magadba? - kérdezve és közben engem fürkészett a szemeivel. 

  - Semmit, nem fontos.  - legyintettem és mielőtt bármit is szólt volna becsuktam a suliboxom ajtaját és faképnél hagytam. Kiültem az udvarra, az egyik padra és megettem a tízóraira csomagolt rozskenyeremet. Közben a rádióból valami tinibálvány zenéje szólt, amit nem ismertem. Elhatároztam, hogyha hazaérek utána nézek annak a Justin Biebernek és a többi ilyen sztárnak. Befejeztem a tízórait és felmentem a terembe, ahol Robi és Norbi veszekedett, hogy a WOW vagy a Metin 2 a jobb. Én leültem a helyemre és a vizemet kortyolgattam, mikor hozzám szólt Robi.

  - Hé, Edina! Te mit gondolsz, melyik a jobb? A WOW vagy a Metin 2?

  - Nem tudom. Én nem ismerem ezeket a valamiket. - mondtam, mivel fogalmam sem volt, arról miről beszélnek.

  - Ezek számítógépes játékok. - világosított fel Norbi.

  - Értem. Sajnálom, de nem ismerem őket ezért nem tudok mit mondani.

  - Mindegy, úgyis tudom, hogy a WOW a jobb.- zökkent vissza Robi a veszekedésükbe.

  - Nem a Metin 2 a jobb. - reagálta le, azonnal Norbi. Éppen elkezdtek volna egy újabb veszekedést, mikor megszólalt a csengő és a többi osztálytársam csődült be a terembe. Az utolsó óránk már kevésbé volt eseménydús. Egész órán csak jegyzeteltem és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azt a két embert, akik folyamatosan néztek engem. Kamilla és Vegetto. Mindketten dühösek voltak rám valamiért. Vegettot még csak-csak megértem, de hogy Kamillának mit ártatottam azt én magam sem tudom. Mikor Kalapos lediktálta az órarendet ki is csöngettem. Mindenki, azonnal felpattant és kiviharzott a teremből. Én szépen nyugodtan léptem ki a hatalmas épületből. A lépcsőn megpillantottam Evelint és Bencét, ahogyan beszélgetnek.
  - Sziasztok!
  - Szia! - mondták egyszerre.
  - Egyfelé megyünk haza. - közölte Evelin fel sem nézve a könyvéből.
  - Ezzel azt akarta mondani, hogy nem megyünk együtt haza? - javította ki őt Bence.
  - Persze miért is ne. - mondtam és az arcomon egy hatalmas mosoly ült ki. Belegondolva, hogy az első napon találtam embereket, akik később a barátaim lesznek ez tőlem hatalmas teljesítmény. Igaz útközben nem szóltunk egymáshoz csak némán sétáltunk egymás mellet, de mégis éreztem, hogy nagyon jó barátok leszünk mi hárman. Mikor 10 perc séta után elértünk egy  "Mama Sütödéje" nevű pékáru bolthoz Bence megállt.
  - Én itt balra megyek. - mondta - Sziasztok!
  - Szia! - köszöntük Evelinnel majd tovább sétáltunk. Elrakta a könyvét majd felém fordult.
  - Hol laksz?
  - Még kb.10 perc sétára innen, a Kósa János utca 36. alatt.
  - Rendben, akkor még egy ideig együtt sétálunk. Én egy utcával lejjebb lakok a Kottás Ervin utca 8. alatt. Nyugodtan átjöhetsz hozzám bármikor és szólíthatsz Evinek. - mondta kedvesen én, pedig bólintottam.
  - Köszi, te is bármikor átjöhetsz hozzám.
  - Okika! -  mondta mostmár teljes más stílusban, mint eddig. Gondolom előjött az életvidám személyisége. Kell legalább egy pár nap, ahhoz hogy megszokjam, hogy bármelyik pillanatban személyiséget válthat. Igen csak is én tudok, ilyen fura barátnőt szerezni.
  - Na én itt le is fordultam.- mutatott jobbra - Szia, és jó légy!
  - Oké! Te is!
Ezután kb. 4 perces magányos séta következett és közben azon gondolkoztam, hogy vennem kéne egy órát, hiszen az sosem árt. Megálltam a házunknál és előkerestem a kulcsomat. Kinyitottam volna a kaput, de nyitva volt. Először megijedtem, hogy talán reggel nem zártam be, de rájöttem, hogy valószínű anyu ért. haza.
  - Szia Szívem, hogy telt a napod? - kérdezte anyu érdeklődve miközben én becsuktam az ajtót.
  - Jól, köszi! - mondtam és adtam két puszit az arcára. Éppen belekezdtem volna a beszámolómba, amikor megszólalt.
  - Nem tudod, hogy apád miért vett fel ilyen időben kabátot?
  - Fogalmam sincs. - miközben válaszoltam, próbálkoztam arra koncentrálni hogy ne nevessem el magam. Reggel nekem nem tűnt furának, hogy felveszi a kabátját, de így belegondolva elég érdekes ember az, aki kabátban mászkál a kinti 34 fokban.
  - Na, halljam milyen volt az első napod! - tért vissza az eredeti témára anyu.
  - Nagyon jó. - és részletesen beszámoltam neki, az osztálytársaimról. Arról, hogy Kamilla milyen beképzelt, Evelin milyen fura, de egyben ő az egyik legrendesebb lány, akivel találkoztam, az előttem ülő fiúról Bencéről, aki egy kicsit félénk, az osztály mókamester Tibiről, a két kockáról Robiról és Norbiról, a lusta sorozatrajongó Olivérről és a tinibálvány Ádámról. Persze azt nem mondhattam, hogy a démonról, mert az valahogy furcsán hatna.
  - Értem, akkor attól függetlenül, hogy kihagytad a csapatépítést jól érezted ma magad.
  - Igen. - válaszoltam és magam is meglepődtem, hogy ezek az emberek mennyivel másabbak, mint a volt osztálytársaim. - És, mi lesz a vacsi?
  - Lasagne. - mikor ezt a szót meghallottam, majd ki csattantam az örömtől és alig vártam már a vacsora időpontját. Felsiettem a szobámba, megnéztem az órarendemet és bepakoltam a táskába. Holnap rögtön 7 óránk lesz és nem azok sem legszerencsésebbek. Előre érzem, hogy a szerdák nem lesznek az én napjaim. Töri, irodalom, matematika, tesi + tesi (!!!!), francia. Idegennyelvként első helyen az angol van, még második helyen a francia. Ez az én francia tudásommal igen nehéz lesz, mert csak annyit tudok franciául, hogy petit lutin. Komolyan ennyit sikerült megtanulnom 2 hónap alatt a nyáron. És ha ez nem lenne elég, ott van a két tesi is, amit ki nem állhatok. Még egyet is, nem hogy kettőt! Miután befejeztem a napi kétségbeesésem elővettem a laptopom és bekapcsoltam. Elindítottam egy Justin Bieber számot és felmentem Facebookra. Mit ne mondjak nem nyerte el a tetszésemet, de talán ez annak köszönhető, hogy én nem olyan vagyok ,mint a többi lány. Ki nem állhatom az ilyen tipikus pop dalokat. Mivel hiányzott mát egy kis magyar dal ezért beraktam a Zanzibárt és folytattam a Facebookozást. Két üzenetem és 5 ismerősfelkérésem volt. Robi, Norbi, Tibi, Evelin és Bence jelölt ismerősnek. Mindenkit visszajelöltem és megnéztem az üzeneteimet. Kati és Juli üzent. Mindketten kíváncsiak voltak, arra hogyan telt az első napom. Mivel mind a hárman külön iskolába mentünk, ráadásul én Bp.-re ők pedig Szentesre és Hódmezővásárhelyre járnak. Azzal a különbséggel, hogy én elköltöztem, ők viszont maradtak Mindszenten. Megpróbáljuk az interneten tartani a kapcsolatot, bár ez igen nehéz. Mindkettőjüknek visszaírtam, hogy nagyon jól és 5 (!!) emberrel is beszéltem, ezek közül kettővel össze is barátkoztam. Megkérdeztem tőlük, nekik hogyan telt és hogy barátkoztak-e már. Mondjuk ez elég érdekes kérdés, mert igaz az én LB-im voltak, de a többiekkel is nagyon jó kapcsolatot ápoltak. Ezután felmentem az iskola honlapjára és egy újabb dalt tettem be, amit már régen hallottam. Nézegettem az iskola galériáját, a tanárok névsorát, hogy ki mit tanít, és több infót szereztem a különböző szakokról. Engem persze a tánc érdekelt a legjobban, de a többit is megnézegettem.  Szerdán, csütörtökön és pénteken tartják 8.órába a szakok óráit. Mikor ezt megtudtam lerohantam a lépcsőn és mondtam anyunak, hogy akkor később jövök haza. Ő erre bólintott és kivette a sütőből a lasagnét. Kiszedett magának belőle egy ételhordóba, levette a főző kötényét, kivette a retiküljéből a parfümjét, befújta magát és adott két puszit.
  - Jó légy Kicsim! 5 órára be kell érnem, mert kezdődik az esti híradó. A vacsorával várd meg apukádat valószínű, hogy fél 7 körül ér haza. Addig kitartás!
  - Jó, szia! - mondtam és anyu már ki is lépett. Még láttam az ablakból, ahogy beül a kocsiba és elindul. Én megpróbáltam ellenállni a kaja csábításának, így felmentem a szobámba. Indítottam valami zenét, amit a youtube ajánlásnak beadott és folytattam a netezést. Csakhogy a dal lassú volt és a videó alatt a magyar fordítása ment. Érdekes módon megtetszett, pedig én a pörgős egy kicsit rockosabb számokat szeretem. Így hát bennhagytam sőt folyamatos lejátszásra tettem és beléptem Facebookra. 4 (!!!!) üzenetem is érkezett. Robi küldött valami WOW-os videót, hogy nézzem meg. Hát jó megnyitottam új oldalon, leállítottam a zenét és néztem. A videó lényege annyi volt, hogy egy zöld emberszerűség gyilkolt valami malacot. Erre csak annyit írtam vissza, hogy nagyon izgalmas játéknak tűnik. Norbi egy hasonló Metin 2-ős videót mutatott. Arra is odaírtam ugyan ezt. Nekem valahogy nem jött be egyik se, de a fiúk biztosan szeretik az ilyet A másik két üzenet Katitól és Julitól jött. Szerencsére mindketten onlinen voltak, így indítottam egy hármas chatelést. Épp itt van a gépem előttem másolom.
  Edina: Sziasztok!
  Juli: Helló!
  Kati: Sziasztok!
  Edina: Na, akkor meséljetek bővebben, ha már azt írtátok. Mi történt?
  Juli: Hát nagyon sok minden, de kezdje a mesélést inkább Kati. Hihetetlenül felcsigázott az üzijével.
  Kati: Képzeljétek el, hogy nagyban ülök a teremben éppen beszélgetek egy Gina nevű lánnyal, mikor belép a terembe Ő. Hihetetlenül helyes a pasi és Dávidnak hívják. *.*
  Juli: Jujj! Én is találkoztam egy ilyen fiúval az osztályomba és egyszerűen olyan laza és olyan jól néz ki, hogy egyből beleestem. :)
  Edina: De jó nektek.
  Juli: ??? 
  Kati: Miért nálatok nincs ilyen pasi. Akik bejelöltek ismerősnek, azok az osztálytársaid?
  Edina: Igen, de miért?
  Kati: Mert az a tüsi hajú is nagyon helyes.
  Juli: De az a Tibi se rossz.
  Edina: Igen ez igaz, de egyik se az az igazi, úúúú de helyes kategória.
  Juli: Biztos vagyok benne, hogy neked is megtetszik valaki, ne agódj
  Kati: Igen biztos így lesz. :)
  Edina: Hát azt nem hiszem. Vagyis az osztályomból biztos nem lesz senki ilyen.
  Juli: Jajj már! Biztos volt valaki, aki kiváltott belőled valami.
  Edina: Igen, volt.
  Kati: Na, mesélj! :)))
  Edina: Nem, semmi olyan, amire ti gondoltok. Inkább dühöt váltott ki belőlem az a tuskó.
  Juli: Belőled dühöt? O.o
  Edina. Igen. Ráadásul óra közben álltunk neki veszekedni.
  Kati: Látnom kell azt a fiút, aki ezt váltotta ki belőled.
  Juli: Ja, talizni kell vele. Téged a mindig jó kislányt, képes volt ilyenre rávenni, akkor már tudnom kell ki az.
  Edina: Ne is mond gyűlölöm azt a ficsúrt! :@
  Kati: De tudod azt szokták mondani, hogy a szerelmet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól.
  Juli: Igen, tényleg ez így van!
  Edina: Na jó! Én inkább megyek. Itt hagylak titeket kombinálni. Jók legyetek!
  Kati: Oké, te is!
  Juli: Vigyázz magadra!
Ezután persze kiléptem. Még, hogy szerelem. Persze! Az utálat csak utálat semmi más! Apu ekkor ért haza. Lesiettem és kiröhögtem, azért mert kabátot vett fel reggel. Ő is mosolygott magán és nem értette miért is vette fel. Ezután adtam két puszit és leültünk az asztalhoz enni. Anyu főztje szokás szerint íncsiklandozó volt. Miután befejeztük a vacsit felmentem, letusoltam, fogat mostam, összekötöttem a hajam kontyba, hogy ne melegítsen alvás közben, bekentem az arcon a krémemmel beraktam a fogszabim és leültem naplót írni. És mit ne mondjak így áttekintve a napomat, nagyon tartalmas volt. Eléggé lefárasztott, úgyhogy elmentem aludni.